Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene valamennyi fogolyhoz, akiket fogságba vitettem Jeruzsálemből Babilóniába:  Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét!  Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok azon a helyen, és ne fogyjatok!  Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!  Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álomlátók álmaira!  Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben. Nem én küldtem őket! – így szól az Úr. Ezt mondja az Úr: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jót, amelyet megígértem, és visszahozlak benneteket erre a helyre. Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam. Megengedem majd, hogy megtaláljatok – így szól az Úr –, és jóra fordítom sorsotokat: összegyűjtelek titeket minden nép közül; mindenhonnan, ahová csak szétszórtalak – így szól az Úr –, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek titeket.
Jeremiás könyve 29, 4-14.

Jó hírt hirdetni könnyű. A rossz hír hozóját pedig gyakran érdemtelenül is büntetik. Nem szívesen állnék ott a sajtótájékoztatókon most azok helyében, akik a halottak, megbetegedések számát, a szükséges és nehéz intézkedéseket, vagy a munkahelyek bezárását kénytelenek bejelenteni.

Mennyivel könnyebb, népszerűbb üzenetek a szokásos szlogenek: „meg tudod csinálni…mert megérdemled…merj élni”. De vannak helyzetek, amikor satnyának bizonyulnak, hiába népszerűek. Az olaszoknak sem igazán vált be az "andra tutto bene", vagyis "minden rendben lesz", mert csak rövidke hamis biztonságérzetet hozott, ezzel a vírus malmára hajtva a vizet.

Izrael nehéz időszakában, a fogságban is voltak, akik népszerű üzenetet hirdettek: hogy rövid lesz ez a baj, már töri is össze Isten az ellenség hatalmát, nem kell félni! Elvégre mi baj lehet, ha reményt keltenek… jó kedvvel még a gond is könnyebb, nem? A gond csak az, hogy nem ezt mondja Isten. Jeremiás kapja a nehéz és kevésbé népszerű üzenetet, hogy a fogság kemény lesz és hosszú. Hogy be kell rendezkedni erre az állapotra, nem csak röpke hetek, vagy pár hónap, amire majd rossz álomként tekintenek vissza, hanem komoly, súlyos idő, egy emberöltő, amiről szó van. Ezért telepedjenek is le, házasodjanak, építsenek, tervezzenek hosszú távra, mert nem holnap és nem a jövő héten szabadulnak. De - és itt jön az üzenet másik fontos része - lesz szabadulás! Nem is csak valami kis könnyebbség, enyhülés, hanem szabadulás! Isten már készíti, hogyan gyűjti össze újra és viszi haza őket.   

Azt figyelem meg, mióta tart ez a bizonytalanság, több ismerősöm is érdeklődőbbé, nyitottabbá vált lelki szempontból. Milyen üzenettel álljunk eléjük, mit képviselünk? A népszerűt vagy az igazat? Kísértés, hogy rövidrezáró keresztyén közhellyel bagatellizáljuk el az embertársunk félelmeit, de az is kísértés, hogy a remény, a szabadítás hirdetése nélkül károgjunk. 

Nagyon sokak egzisztenciája fog megreccsenni az elkövetkező időben. Van, aki szerint minden ötödik magyar magán a víruson is át fog esni, átélve az egészsége miatti félelem mellett a medikális protokolloknak való kiszolgáltatottságot is. Sokaknak kell újraépítenie majd magát kisvállalkozása becsődölése miatt. Sok baj lesz. És talán a vírus maga lecseng pár hónap alatt, ha Isten is úgy akarja, de a gazdasági következmények még egy jó darabig velünk maradnak. Be kell rá rendezkedni. Elsősorban nem spájzzal, hanem lélekkel. De a baj súlyával azonos a súlya a szabadításnak is. " Reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok..."

 Bella Violetta

Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.
Máté 6,33

Kiszámíthatatlan az egész. Ma erről beszélgettünk a feleségemmel, hogy mennyire kiszámíthatatlan ez az egész járvány és ami következik belőle, hogy mennyire nem lehet tudni, mi lesz. Nem tudunk felkészülni. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, a jövő hét, a jövő hónap. És nem csak mi nem tudjuk irányítani azt, ami következik, mi egyszerű emberek, de azok sem, akiknek hatalmuk van, akik a világ vezetői. Egyformán tárjuk szét a kezünket, ha a holnapról kérdeznek. Ez a tehetetlenség leleplez minket. Egy illúzióval megint kevesebb, nem, a modern embernek a maga tudásával és technológiájával sincs a kezében minden, hiába gondoltuk, hiába dőltünk hátra.

Ezzel együtt nekem Jézus szavai így kapnak egy újabb árnyalatot. Nincs a kezemben a holnap, sőt, most a világnak sincs a kezében a holnap, csak valószínűség, számítások, lehetséges forgatókönyvek vannak. Bevallom, aggódok elég rendesen. És ebbe az aggódásba kiált bele Jézus mondata: "Ember, nézz körül, hogy most mi a helyzet, a mával foglalkozz." A mára van hatásom, a mai nap is épp elég kihívást rejt, a zűrzavar, az óvatosság, a monotonitás, vagy az, hogyan is oldjam meg távolról azt, amit évek óta személyesen szoktam. Ehhez kell az energia, meg azokhoz az emberekhez, akik egy légtérben maradtak velem vagy akiket fel kell hívnom, akikre rá kell írnom.

"Jött egy vírus, és kicsavarta a kezemből a holnapot és a holnaputánt" - gondolom először. Aztán beleolvasok a Bibliába és megértem. "Nem is volt a kezemben a holnapom, a vírus pedig nem csavart ki semmit. Ráadásul én is, és a vírus is Isten kezében vagyunk. Onnan meg semmit sem lehet kicsavarni." A holnapot legfeljebb elkérni tudom és nem COVID-19-től hanem Jézus Krisztustól. A ma viszont az enyém, meg kell tennem, ami szükséges - és azt sem egyedül.

Ja igen, még valami. A mondatok, ami a fentit megelőzik, amik hozzá tartoznak, legalább ilyen fontosak: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek."

Bella Péter

Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. Jónás ekkor a hal gyomrában Istenéhez, az Úrhoz imádkozott, és ezt mondta: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Én már azt gondoltam, hogy eltaszítottál magadtól, és nem láthatom többé szent templomodat. Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld. De te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem! Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az Úrtól jön a szabadulás!
Jónás 2

Gyermekágyi időszak végén ért engem az otthonmaradási kényszer, ezért már két hónapja a világot jobbára ezek a falak jelentik. Van ebben a helyzetben sok öröm, néhány kellemetlen apróság - mint az ember elszabaduló frizurája - de az első dolog, ami zavar, ami nehéz, az a szétfolyó idő.

Eddig ugyanis lebegtek a szemem előtt dátumok: családi ünnepek és a hozzájuk kapcsolódó találkozások - ezek ugye most meghiúsulnak. Vártam, hogy a gyülekezet virágvasárnap birtokba veszi az új gyülekezeti központot - no ez is átalakult. Most semmi nincs a naptárban, amiről biztosan állíthatnánk, hogy addigra már rendben leszünk. Nem tudjuk, milyen hosszú a centi, amit vágni kell. Csak folyik az idő, csak múlik és ezt se észlelném, ha nem ismétlődnének pelenkázások és evések. És ahogy a jövőből eltűntek a várható dolgok, hirtelen a napok jelentősége is elmúlt, ezért el is kezdtem keverni őket: küldtem a kukát kihúzni a férjem kedd helyett pénteken... Teljes időzavar.

Eszembe jutott Jónás a maga beszűkült helyzetében, vajon mennyi időnek érezte azt a három napot...? Biztos jóval hosszabbnak, és azt sem tudhatta, hogy egyáltalán lesz menekülés. Ahogy a tanítványok sem tudhatták nagypéntek után, csak ott voltak, benne a helyzetben és nem tudták, lesz-e megoldás és ha igen, akkor mikor, és milyen. Az egyetlen támaszuk az lehetett, amilyennek addig Istent megismerték. 

Istent ismerve mégiscsak van mit várnunk. Dátumot nem tudok. De szabadítást várunk. 

 Bella Violetta

A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét.
Lukács 11,34

Azt hiszem, most értettem csak meg, mire gondolt itt Jézus, ez a mindent felborító járványhelyzet kellett hozzá. Tegnap be kellett szaladnom egy boltba, nagyobb bolt volt, oda szoktunk mindig járni. Nem volt benn sok ember, de aki igen, többségében valamilyen maszkot hordott, rajtam is volt egy, biztos, ami biztos. Ott voltunk mi, de arcok nélkül, de ennyi is elég volt. Két sor között, mi, két maszkos férfi, egyszerre álltunk meg úgy, hogy nehéz volt a továbbjutás, én intettem, szóltam, hogy jöjjön. Ő jött és köszönte. És közben mindketten mosolyogtunk, ebben biztos vagyok, nem is annyira a szavak tónusból, hanem abból, ahogy nézett, a szem elég volt. Pár sorral arrébb egy nő jött, ellentmondást nem tűrően, ffp3-as maszkban, a szűk sorok közt, mint egy jégtörő, félelmetes volt a szemeinek hűvössége, az, ahogyan nem volt válasz senki felé, gurultunk is el előle. A pénztároslány kedvessége is csak a tekintetén át vált élővé. Találkozásélmények voltak ismeretlenekkel, úgy, hogy az arcokat sem láttam és mégis igaziak voltak. Igen, a szemek sokkal többet árulnak el, mint eddig gondoltam.

Ezekben a hetekben sokszor csak a szemeinket látják majd, sokszor csak szemeket látunk majd. Arcmaszkok felett egy pékségben, egymástól másfél méterre a sorban vagy akkor, amikor csengetnek és a szokásosnál óvatosabban nézünk ki a kerítés deszkái között. Amikor egy nővér, egy orvos feltekint a leleteinkből. Nem lesz mindegy, mit üzen a szemünk. A tekintetünk lesz az üzenet.

Jézus folytatja: "Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne semmi sötétség, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével. (Lukács 11,35-36)" Világítanunk kell, akkor rendben lesz minden. Akkor, ha nem is látszik más, mint a szemünk, az is elég lesz. Fel kell készülnünk, hogy meglássuk a másik szeméből (és csak a szeméből) a csüggedést, a félelmet, a segítségkérést. Hogy kiolvassuk a másik tekintetéből a jószándékot, a biztatást és a féltés. Fel kell készülnünk, a szemünkkel nyugtatni kell, de ehhez el kell csendesíteni a mi belső háborgásunkat. A szemünknek bátorítania kell, de ehhez előbb szükségünk van a a Jézusba vetett bizalomra. A szemünkkel nevetni kell és nevettetni, de ehhez meg kell erősödni a a Lélek örömében. Állnunk kell mások tekintetét, de ehhez szükség van az Atya irgalmára. És mindez akkor is igaz, ha nincsenek maszkok, ha láthatóak az arcok.

A szemünk a lámpás, világítania kell. Jöjj, Világ Világossága és adj a fényedből ma is.

Bella Péter

Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle. 
Lukács 10,38-42

Mártát nem könnyű kizökkenteni. Nem hagyta a különleges alkalom miatt lefoszlani magáról a szokásokat, a szerepelvárást, azt, hogy ő úgy tekinthessen magára mint jó háziasszonyra, mint arra, aki teszi a dolgát „ahogy minden rendes ember”. Jézus pedig azt várta volna, hogy ő is odatelepszik. Várta, hogy ha már az ő otthonába jött, akkor megragadja ezt az alkalmat arra hogy hallgassa, kérdezze, közösségben legyen vele. Jézus azt várta, hogy mindezekért Márta inkább rossz háziasszony lesz. Hogy feladja a vágyat a rendes emberségre. Hogy feladja a „mit fognak szólni”-t. 

Ez az idei fura vírusos otthonmaradós böjt elég különleges alkalom. Az emberéletben nem volt még ilyen. Mi van, ha ebben valami különlegeset szeretne tanítani az Úr, csak mi nem telepszünk a lábához? Mi van, ha csak visszük tovább a szerepeinket, a vélt vagy valós elváráshalmazokat, és nem hagyjuk lefoszlani magunkról mindazt, amit mi rendes emberség alatt értünk? Mit kell letenni azért, hogy az Úrral szemben védtelenek, neki kiszolgáltatottak, hallók legyünk? Hogy nyitottak legyünk inkább, mint jó férjek, pöpec házigazdák, figyelmes barátok, vagy legjobb fotósok az instagram kapcsolataink között?

Próbálsz még a karanténban is az év dolgozója, a család bölcse, az osztály bohóca vagy épp eminense lenni? Büszkén viseled a láthatatlan plecsnijét a környék legszebb kertjének, legjobban nevelt gyerekének, legsegítőkészebb rokonának? Próbáld meg letenni ezt! Csinálod azt, amire évek óta nem volt időd: padlást takarítasz, garázst szanálsz, fertőtleníted a tetőcserepet? Próbálod fenntartani magad hasznosságának látszatát, hogy érezhesd magad valakinek? Hagyd abba! Több vagy, mint a szerepeid összessége, és Isten is több azoknál a szerepeknél, amiket neki tulajdonítunk. Nyiss erre a többre magadban és Istenben!

Ha most nincs idő és lehetőség az Úr szavát keresned, akkor mikor? Keresd őt úgy is, ahogy máskor nem! Fedezz fel olyan zenét, ami téged közelebb visz Istenhez! Keress olyan könyvet, ami megvilágít neked valami újat Jézusról! Próbálj másként imádkozni: más testhelyzetben, más szavakkal, más formában…! Olvasd máshogy az igét: más fordításból, más tördelésben, más nyelven akár… Nézz rá más kultúrák keresztény szokásaira, hagyományaira, más kegyességek erősségeire! Hagyd, hogy az otthonod a börtönöd helyett a meglátogattatásod helye legyen!

Ahelyett, hogy megpróbálsz pont úgy élni mint máskor, csak kisebb helyen, keresd a Többet!

Bella Violetta

...mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.
Apostolok cselekedetei 2,6b

Amikor megérkeznek a nehéz idők, akkor megérteni is egyre nehezebb egymást. Olyankor a szavak még jobban összegabalyodnak, vagy elmerülnek az érzéseink, indulataink zűrzavarában. Mondok valamit és mikor kiejtem a számon, már más van mögötte. Mondok valamit és te nem azt hallod. Nem úgy hallod. Aztán mondasz valamit és nem azt hallom, nem úgy hallom. Egy nyelvet beszélünk, de a válság interferenciája összezavarja a jelentést. Vagyis, pontosabban, velünk van a baj, ahogy mi állunk a krízis közepén, ahogy mi esünk szét és velünk együtt a szavaink is.

Mintha minden probléma egy plusz kis bábeltorony lenne.

Pünkösd megfordította a bábeli zűrzavart, bár sok nyelven szóltak egymáshoz, mégis értették egymást az emberek. Akkor lehet, hogy nekünk is a Szentlélekre van szükségünk, még inkább, amikor jönnek a bajok? Igen, a Lélek segíthet. Szétszedegetni az összezavarodott szavakat, de előtte kibogozni az összekuszálódott érzéseinket, felülemelni a félelmeken, bizonytalanságon, megnyitni rejtett lelki tartalékokat, amikről nem is tudunk. A Lélek segít irányban tartani a mondatainkat. És utána ott van ugyanaz a Szentlélek a másik fülében, fejében és szívében és lesz közöttünk kapocs, megerősítés, ha kell tolmács, csak hogy egy irányba tartsunk.

Persze pünkösdkor a léleksegített szavakon át Jézus is jelen volt. Jöjj, Szentlélek, segíts, hogy beszédünk legyen Krisztus hordozója!

Bella Péter

Amikor Sára nevetni látta az egyiptomi Hágár fiát, akit Hágár szült Ábrahámnak, ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálóleányt és a fiát, mert nem örökölhet együtt egy szolgálóleány fia az én fiammal, Izsákkal! Ez a beszéd Ábrahámnak igen rosszul esett, a fia miatt. De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne bánkódj a fiú és a szolgálóleányod miatt! Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára, mert Izsákot fogják a te utódodnak nevezni. De a szolgálóleány fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik. Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és odaadta Hágárnak. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában. Amikor kifogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket az egyik bokor alá, maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek! Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.  De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan, ahol fekszik!  Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle!  És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút.  Isten pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett.
1Mózes 21, 9-19

Sokat gondolkodom rajta, hogy Hágár mennyire áldozat, mennyire bűnrészes. Lehetett ebben a korban és kultúrában egyáltalán különvéleménye, vagy esélytelen volt a többiek ötletével szemben? Emelhetett szót magáért, vagy némán tűrt? Az ő élete változik meg a leginkább a többiek elhatározására, hogy gyermek kell, és még a motivációjuk sem épp kikezdhetetlen: az Isten iránti türelmetlenség. Mennyire háboroghatott a lelke, hogy ezek után kinn találja magát a semmi közepén ő, aki az örököst szülte. Úgy remélte, az ő gyermeke lesz a kiválasztott, aztán mégiscsak egy hiba? Isten tervének egy mellékterméke? Vajon inkább a többiek felé van benne vád vagy saját maga felé? Vagy haragszik Istenre, aki nem elégedett meg az ő fiával örökös gyanánt? Abban biztos vagyok, hogy félt. Sőt, már a félelmen is túljutott, feladta. Már nem kérdés számára, hogy meghalnak-e a kietlen pusztában, hanem csak az, hogy mennyire törik össze a szíve, még mielőtt a fizikuma feladná.

Vannak, akik most távol szorultak a szeretteiktől. Vagy esélyes, hogy elveszítik a munkájukat, megélhetésüket. Akik hirtelen a kietlenben találják magukat. Mondjuk a karanténban: akár nem is csak otthon, hanem a kórházban, ahol semmi sem komfortos, barátságos és talán még kézzelfoghatóbb a súlya a járványhelyzetnek, az élet-halál kérdésnek. Talán te is épp azt éled át, hogy a kietlenben vagy, nem látod, hogyan tovább.

Van-e benned vád, harag? Ki a hibás? A többiek? Kína meg Olaszország, hogy hagyta elharapózni? A nyugdíjas, akit nem tudunk rávenni a nem kimenésre? A kormány? Az orvosok? Az Isten, aki ezt hagyja? Te magad? Bűnrészes vagy vagy csak áldozat?

Van-e benned félelem? Félelem magadért? Félelem a tieidért? Félelem a munkádért? Félelem, hogy az életed nem folyhat úgy tovább, ahogyan megszoktad…?

Van-e benned lemondás? Hogy ugyan, már mindegy....

Hívő neveltetéssel néha túl hamar, néha még a belátás és felismerés előtt lemoderáljuk ezeket a negatív érzelmeket. Segít pedig az önismeretben, sőt a hatástalanításban is, ha felismerjük magunkban ezeket.

De (!) akármi is mozog Hágárban, akár bűnös, bűnrészes, akár áldozat, még az emberi hibák által maga alá temetve sem feledkezik meg róla Isten. Kiemeli őt az érzelmei sötét tengere alól. Megnyitja ezt a beszűkült helyzetet, és kiderül, nem is annyira a helyzet volt szűkös, mint amennyire Hágár látása szűkült be. Közel ugyanis a segítség, a víz, az élet. Hágár gondoskodást nyer. Halál helyett életet. Céltalanság helyett célt. Kilátástalanság helyett ígéretet. Pedig nem, nem lesz a választott nép életében főszereplő sem ő, sem a  fia. Milyen biztató hogy Isten még a terve mellékszálának, epizódszereplőjének is ennyi figyelmet szentel! Biztasson ez!

Isten kiválasztottja vagy, terve és célja van veled. Téged is kibányász az érzelmeid alól, akármi is temetett maga alá és új látást ad. Nem maradsz a kietlenben! Ha kell, a körülményeiden formál, ha kell, akkor te magadon. 

Bella Violetta

Az Úr pedig bezárta Nóé mögött az ajtót.
1 Mózes 7,16/b

Nóé az ajtót nézte már egy ideje. Furcsa volt, hogy úgy tudott lesétálni oda, hogy nem botlott bele senkibe a családjából, ami szinte csoda, mert akármilyen hatalmas volt a bárka, nem nagyon tudtak egyedül lenni benne. Magát is meglepte, ahogy elkezdett kiabálni a hatalmas ajtóval, kiadta a dühét. "Miért vagy zárva?! Miért?" Persze nem az ajtóra volt dühös, hanem a szűk folyosókra, a sós, áporodott levegőre, a zsúfoltságra, beszorítva érezte magát, fogolynak egy fából építette börtönben a végtelen tenger közepén. De ez pár perce volt. Azóta sok minden megváltozott.

Minden megváltozott, mert ráébredt arra, hogy egyáltalán nem fogoly, sőt szabad. Szabad, mert ő él. Életben maradt és ez azért lehetséges mert rázárult az az ajtó, és a szűk folyosók, az áporodott sós levegő mind megerősíti, hogy él. Az, hogy folyton belebotlik valakibe, hogy nem tud egyedül lenni, az is a szabadság része. Mert él. Ezért szabad. Van jelene, van jövője. Van lehetősége. Isten rázárta az ajtót és ezzel nem elvette a világot tőle, hanem neki adta. Szabad volt, mert élt. És ajándékba kapta az életét, akkor ez a szabadság is ajándék.

Szabad vagyok, mert élhetek. És jól élhetek a szabadságommal, mert az élet Ura megtanítja, hogy töltsem meg azt. Többet van zárva ezekben a napokban az én ajtóm is, leszűkült a mindennapok tere, egyedül is nehezebb lenni. De ez valójában nem lényeges. Szabad vagyok, mert élek és ha a bezárt ajtó kell ahhoz, hogy éljek, akkor az kell. A halál veszi el a szabadságot. De én élek. Köszönöm, Uram a nyitott ajtók idejét, amikor tág tér áll előttem. De köszönöm, Uram azt is, amikor a bezárt ajtók, szűk terek, zsúfolt szobák jelzik, hogy élek. Veled ez is, az is a szabadság.

Bella Péter

Azután így folytatta: Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét! Ő pedig megosztotta közöttük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre…
Lukács evangéliuma 15,11-13

Mindig rettenetesen érdekelt, mi forgott a tékozló fiú fejében és szívében. Milyen vágyak, milyen indíttatás. Talán most, otthonmaradási időben tudjuk igazán megérteni a mehetnékét. Azt gondolta, otthon minden gát. Hogy kiteljesedni csak másutt lehet. Fejlődni csak odakinn lehet. Hogy az élet az odakinn van, ez pedig csak valami szűk, korlátolt kényszer. Az Atya hatalom, amit meg kell dönteni a szabadsághoz. Ma is divatos szlogen, hogy az élet ott kezdődik, ahol a komfortzóna véget ér. De vajon mi is a mi komfortzónánk? Tényleg az otthonunk? Nem pont az állandó zsizsegés, rendezés, utazás, mobilitás, kapcsolattartás és bonyolítás? Sokunk komfortzónája épp a mehetnék.

Ennek a fiúnak bezártságérzete van, sőt, mai divatos kifejezéssel a FOMO áldozata (fear of missing out – egy tudományos kifejezés a fiatal generáció valamiből való kimaradástól való félelmére). És a mehetnékje szabad utat kap. A gátak, a korlátok engednek. Aztán mikor valóban kijut, nem jut semmivel se többre, jobbra, életebbre, sőt. Kiderül: az alternatíva csak fejben volt olyan vonzó, aki nem találta az értéket otthon, az nem találta kinn sem.  Aki ott élt a nagybetűs ÉLET mellett és nem érezte mégsem, az eltávolodva mégúgysem fogja. Attól félt, kimarad valami nem is tudja miből, most viszont az életéért kell aggódnia. Amiből valójában kimaradt, az a nélkülözés, a baj, a kudarc. 

Kísértésünk a mehetnék. Komoly lelkigyakorlat: most megtalálni a szépet és a célt, az értéket otthon. Megtalálni a szokásosban Istent. Érdemes akár írni, vagy fotózni: „szépen esett a fény a szobába” ,„virágban az aranyeső és ez jól esik” vagy „a kilincs íve milyen különleges”. Modern remeteségünk épp az élet óvása jegyében történik, még csak nem is az élettől való elfordulásképpen, mint ahogy azt klasszikusan gyakorolták az elvonulók. Keressük az apró dolgok szépségét, amit máskor a rohanásban, az inger-özönben észre sem veszünk! Gyönyörködjünk, teljünk el az apró dolgokkal, csodálkozzunk rá a saját környezetünkre és dolgainkkal, és lássuk benne az Atya jókedvét és bő kezét!  

Bella Violetta

10 Jákób pedig elindult Beérsebából, és Hárán felé tartott. 11 Elért egy helyre, és ott töltötte az éjszakát, mert a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. 12 És álmot látott: Egy lépcső állt a földön, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. 13 Odafönt pedig az Úr állt, és ezt mondta: Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. 14 Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége. 15 Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.
1Mózes 28,10-15

Az a pusztaság, ahol Jákób menekült, szinte végtelennek tűnhetett, nappal messzire ellátni a kopár, száraz vidéken. Bár a síkot hegyek törik meg, messzeség, ameddig a szem ellát. Jákóbnak ez a nagy tér mégsem a szabadságot adta, nem a hatalmas távlatokat. Szűk volt neki a világ, le volt zárva minden irányba, akármennyire is tág teret adott neki a pusztaság. Elrontott mindent, a visszaút lezárult, nem mehetett oda vissza, ahonnan menekült. Még van három égtáj, de az pedig a lehetetlent és reménytelenséget rejtette magában. Ahogy Jákób este egyedül a feje alá húzza a követ, egy olyan ember képét mutatja, akit bezárt az élete, akinek már nincsenek lehetőségei, aki kiszakadt a megszokott jóból és most nincs semmije. Minden irányból bezárva alszik el.

Csakhogy nincs minden irányból lezárva a fiú élete, nem csak a hátra és az előre, a balra és a jobbra van. Van még egy dimenzió, amihez fel kell nézni. Álmában létrát, más fordítás szerint egy lépcsőt lát, aminek a teteje az égig ér. Egy lépcső, fel. Négy irányban zárva van Jákób élete, de Isten üzen - felfelé nyitva van. Isten ígéretei, hűsége, jelenléte megnyitja a bezárt életet, emberen túli irányba és távlatokkal. És megerősíti. Nem veszi ki Isten Jákóbot a nehézségekből, végig kell mennie rajta, de változni fog, tanulni fog és mivel vele lesz végig Isten, több lesz a végén. Felfelé nyitva van az élete és ez adja meg a lehetőséget Jákóbnak, hogy a négy égtáj felé is ki tudjon lépni. Hogy folytassa az életet, hogy betöltse azt, ami az ő küldetése. Átvenni a nagyapjának, az apjának adott szövetséget.

Felfelé nyitva - ígéri a különös álom, ami az Isten szavának hordozója. Felfelé nyitva - ígéri a mai hívőnek is, bármennyire beszorítva is érezze magát abban a különös helyzetben, amiben most vagyunk. Felfelé nyitva marad minden, legyünk egy kórházszobában vagy a lakásunk falai közé zárva, legyünk száműzve az eddig megszokott távolságoktól és lehetőségektől, valójában soha nem leszünk teljesen beszorítva. Mindig meglesz az a plusz dimenzió, amit az Atya megtervezett nekünk, amit a Fiú visszaadott nekünk és amiben a Szentlélek napról napra segít tájékozódni.

Felfelé nyitva van, és marad az életünk, bármi is történjék.

Bella Péter